Mikor elkezdtem iskolába járni, nem nagyon tudtam, mitől más 9-12-esnek lenni, mint 1-4-esnek. Persze, kétszer akkorák voltak, mint mi, nekik nem vették el a labdájukat az udvaron, nem rabolták el a szünetüket… de tejet és kiflit se kaptak. Néha megjelent egy-egy Filmdélutános, Gólyabálos, később pedig Tavaszi Bálos plakát, de fogalmunk sem volt, mi ez, ki csinálja… és nagyon értelmét se találtuk. Aztán, ahogy átmentünk 5-8-ba, már úgy kezdett érdekelni ez: elmentünk bolyainapokon a harácsolásra, filmet nézni a kis tornateremben… . Kezdtük megérteni, mennyire más az, ha van egy „klub”, mely szervez. Ebben a klubban, pedig barátok vannak, mindig olyanok, akikre nagyon felnéztünk kissebbként, annak ellenére, hogy hozzánk se szóltak.

9.-be kerülve már türelmetlenül vártam, hogy hirdessék ki az első BDSz gyűlést. Meg is történt. Rengetegen voltunk, nagyon jó volt. Egy helyre tömörült az a sok ember, akiket mind megakartam ismerni és akikkel jóban akartam lenni.Ahogy választásokra került a sor, annak ellenére, hogy 9.-es voltam, jelentkeztem az elnökségbe. Be is kerültem. Azóta megtanultam rengeteg fogalmat: hogyan kell szervezni, milyen a siker, milyen a kudarc, mi egy pályázat… .

Egy évre erre az egészre, 10.-ben, bekövetkezett az, amitől féltem. 3 olyan ember kellett lemondjon, akiktől egy éven keresztül rengeteget tanultunk a többi elnökségi taggal. Tudtuk, hogy folytatni kell a BDSz-t, csak így már nem volt olyan kóser, hogy nekünk kellett eszünkbe jusson minden, ha valamit nem tudunk, utána kell járjunk és mindent a mi bőrünkön kell újra kitapasztaljunk. No, de jelentkeztem elnöknek. Meg is szavaztak. Egy nagyon vagány csapat élére kerültem, akikkel nagyon szeretek együtt dolgozni. Annak ellenére, hogy döcögősen indult mandátumunk, biztos vagyok benne, hogy egy erős DSz-t fogunk átadni, amilyet kaptunk, és bebizonyítjuk, hogy a Bolyaiban a tanulási eredmények mellett a jókedv is magas tud lenni.

Marosvásárhely                                   Gáspárik Márton Pál

2014. március 5.                                                 elnök

Kedves olvasóm! Nehéz több iskolás évet, jót és rosszat egy papírlapra összezsúfolni.Szeretném, ha megértenéd, miért vagyok hálás, szomorú és mégis bizakodó, ha a Diákszövetségre gondolok. A DSz olyan volt sokunknak, mint egy tükör. A tükörben sem mindig azt látod, amit szeretnél látni, de sokszor észreveszel dolgokat, amire azelőtt nem volt lehetőséged. Ezért örvendek, hogy ezelőtt egy évvel, szinte a véletlenül és váratlanul bekerültem a BDSz elnökségébe. Beugrik a Tavaszi bál, a Diákszervezeti tábor, a képzéshétvégék, az Évnyitó gyűlés, a BDSzerdák, az elnökségi gyűléseken elfogyasztott rengeteg kávé, és ami kilencedikes korom óta álmom: a Csocsóbajnokság. A DSz egy hangulat, egy színes folt és egy óriási eredmény a licista éveinkben.Ha tehetném, egyenként megköszönném a segítséget mindenkinek, aki velünk volt az elmúlt egy évben. Hálás vagyok a többi elnökségi tagnak a türelemért, a DSz-nek az élményekért, a sok dologért, amit tanultam az emberektől és az emberekről. Szomorú csak azért vagyok, mert vége.Bizakodó meg azért mert látom, hogy milyen vagány, talpraesett csapatot hagyunk itt. Sok sikert, kitartást nekik! Annak meg, aki azon gondolkozik, hogy csatlakozzon-e a BDSz-hez, csak ajánlani tudom. Egy ilyen kalandot kár lenne kihagyni.

Marosvásárhely                                                       Szilágyi Réka

2014. 03. 01.                                               leköszönő „ügyvezető alelnök”

Kedves bolyaisok!

Mit is jelent DSz tagnak lenni? Én többször hasonlítottam már a diákszövetséget egy nagy olasz családhoz. Nem azért, mert olyan sokszor eszünk együtt ínyencségeket…hanem mert sokan vagyunk, hangosak, és jókedvűek. Amivel  kiegészül, BDSz-es mivoltunkból, hogy nagyon-nagyon vagányak is vagyunk! És mit jelentett nekem így visszagondolva? A legkifizetődőbb dolog, amit a líceumban tehettem(de igazából így van ez a rádiózással és a tentamenezéssel is, csupán ízlés dolga). Rengeteget tanulhattam, tapasztalhattam, és fejlődhettem, mint személy. A BDSz által eljuthattam MAKOSZ – rendezvényekre, ahol most is tevékenykedem, és így egy kicsit még az egyetemi éveim elején is lesz kapcsolatom a DSz-szel.Tavaszi bál, Irodalmi Kreativitási verseny, a sok-sok BDSzerda, a Diákszervezeti – tábor, egy karácsonyi műsor, vagy akár csocsóbajnokság… Néhány a rendezvények közül, amelyeket megszervezhettünk, és amivel…már nem foglalkozom többet. Amiért idegeskedhettünk, fáradozhattunk, és visszagondolva: ami igen is, megérte! Amire viszont a legbüszkébb vagyok, hogy egy hihetetlenül vagány elnökséggel volt dolgunk, és így sokkal népszerűbbé, és jobban működővé tettük a diákszövetséget, mint azelőtt volt.

A köszönöm-része pedig így hangzik: Köszönöm minden DSz tagnak (beleértve az elnökséget is), hogy jó volt velük dolgozni, hogy jó volt velük lenni. És igazán nem tudom, kinek lehet ezt megköszönni, de köszönöm, hogy részese lehettem mindennek.

A beszámoló végére pedig valami igazán hangzatosat szerettem volna, viszont szorít az idő, ezért csak annyit, hogy legyetek akaratosak, lelkesek, vagányak, mint eddig, és büszkék arra, hogy BDSz-eztek!

 Marosvásárhely,                                                                     Gáll Anna,

2014. március 1.                                                                   elköszönő elnök