A gyöngéd kis ujjak

hárfa hurjait pengetik,

Ilyenkor megszületnek a dallamok

Új életre születnek a hangok.

A hárfa gyöngéd érzelmébe

beleszeret a zongora hangja.

Együtt dalolva, érzésektől vágyakozva

Várják, hogy szóljon az éjjeli harag moraj.

De, egyszer csak a hárfa haragja elragadtatik,

Helyébe hegedű bús éneke hallatszik.

Messze távolban megszólal a nagybőgő

ami a fájdalom titkait tárja elő.

Komor, mámoros hangulatot,

víg furulya felváltja, pusztitva a kábulatot,

Újból, halk szavúan megszólal a hárfa érzelme,

vad reménnyel a zongora szivét keresve.

Csatlos Orsolya, 2006