Csend uralta a falut,

Csak a harang kongott,

Hisz szent vasárnap vala,

S mentek a hívők templomba.

Sok még álmát aludta,

Bár valami nem hagyta

Őket, s mondják az állatok megérzik

A bajt, vagy ha valami vérzik.

Mert ügető kakas veré föl a falut,

Rikácsolása égig hatolt,

De a zaj nem tartott soká,

Surrogó nyíl dönté maga alá.

A harang félre kondult,

Hisz a csapat nekiindult,

Gyereket tiporva, kutyát,

Nem kímélve papot, se ostobát.

(Céljuk nem sok,

Talán csak egy volt:

Mindent romba dönteni,

S aztán tovatűnni.)

Mi utánuk maradt: siralmas

A falu fája alatt hatalmas,

Rothadó emberhegy, de a menny kapuja zárva,

Mind a megváltó varjakat várja.

A fa ágain kárognak azok,

S azégerfa alatti bűzlő halmok

Vörösre válnak a vértől,

Körbenmindencsupa fertő.

Kevesen nyögnek már,

Hisz a Halál közeleg, bár

Van, aki még az anyját véli látni,

S szeretne érette kiabálni.

A nap sem akar nyugodni,

Csak lebegni, s remegni

A forró föld felett

S nézni a tovatűnő serget

            Belkovits László – Ügető kakas, 2006