Egy érzés, és megvan az ihlet,

Egy érzés, ami fájdalmas is lehet,

Ettől iródik a betű, hallszik a szó.

Van aki irtózik, van akinek fárasztó

Ami neked fáj, ami zavar

És kelletlenül felpörget, hamar,

Ettől folyik a tinta, ettől szép

Ahogy a költő esze csak a verstől ép,

Emiatt lessz vége, igy alszik el a gyertya,

És soha nincsenek percek, pillanatok,

Mikor élni érzés nélkül akarok.

Kozsik Tamás-10 perc alatt mit gondol az ember, 2006